November 12-én, szombaton, 13 és 14 óra között felbolydult a sárvári fürdő közönsége. Innen is, onnan is kiáltásokat lehetett hallani: "Megjött Apa!", "Szia, hogy ment?", "Na, lefutottad?", "Gratulálok!".

Aznap rendezték a 11. Sárvár-fürdő félmaratont. A szervezőknek sikerült egy igazi családi programmá varázsolniuk az utcai futóversenyt, azzal nagyszerű ötlettel, hogy a résztvevőknek ingyenes belépőt biztosítottak a sárvári fürdőbe. Aki csak tehette, családjával érkezett, és amíg a versenyzők futottak, a családtagok már el is kezdhettek pancsolni az élményfürdőben. A verseny után pedig mindenkinek jól esik megáztatni a fáradt végtagokat.

Az én kis családom is vígan lubickolt, amíg apa Ikervár és Sótony között igyekezett teljesíteni a rábízott távot. Bizony, 38 és fél évesen részt vettem életem második utcai futóversenyén! (Szeptemberben volt az első...) Harmadmagammal, váltóban futottuk le a félmaratoni távot. Vilmos barátom pedig egyéniben indult. Nagy erőkkel készültünk a versenyre: cicanadrág, futócipő, MP3 stb. ("Nem az eredmény a lényeg, hanem, hogy jól nézzünk ki!") Persze, azért szaladgáltunk is az elmúlt hetekben. Ki többet, ki kevesebbet. Én kevesebbet. Ennek megfelelően nekem a középső (legrövidebb) táv jutott. Cserébe meg kellett küzdenem a sótonyi emelkedővel, ami nem túl meredek, ám majdnem 1,5 km hosszú. (Indítványozom, hogy lektorálják újra az összes hazai földrajz tankönyvet! Méghogy a Kisalföld síkság, na persze...!) Végül mindannyian sikeresen teljesítettük vállalt feladatot, nagyjából a középmezőnyben végezve.  A verseny után, a megérdemelt pihenés jegyében még csobbantunk is egy kellemeset.

A váltó tagjai nappal szemben

A verseny - amúgy - nem volt túlszervezve, de lehet, hogy ez nem is baj. Nemhogy lezárt, de még kijelölt futópálya sem nagyon volt... Ennek ellenére jól sikerült a rendezvény. Senki nem tévedt el (nem is igazán lehetett), és senkit nem ütöttek el a traktorok, teherautók. A nézősereg kimerült a családtagokban, a váltásra várakozó versenyzőkben, valamint az ikervári, sótonyi és sárvár-hegyközségi családi házak ablakaiban bámészkodó helybéliekben. De talán pont ez a "vadregényes" és családias hangulat adta meg a versenynek azt a sajátos atmoszféráját, ami a nagyobb városi futóversenyekre nem jellemző. Mi - mindenesetre - remekül éreztük magunkat. Biztosan jövünk jövőre is!

Egyéni indulónk verseny közben

Köszönjük a szervezést, gratulálunk a győzteseknek, és mindenkinek, aki célba érkezett!